Földrajz

Lengyelország – tájképek.

Lengyelország tájképében három nagy, egymással megegyező méretű tájegységet különböztetünk meg.

I. Lengyelország északi részén a tengermellék sávja (Délbaltikumi Partvidék [Pobrzeża Południowobałtyckie]) és a tóvidékek (a legnagyobbak a Pomerániai és a Mazuri). A tengermelléki sáv egy gyönyörű, széles, homokos strand, dűnék, part menti tavak, öblök, földnyelvek, folyók, szigetek és sok erdő. A part túlnyomó része alacsony, de vannak magas, klifes partok is. A természeti szempontból legértékesebb szakaszok védelem alatt állnak. Ebből a célból két nemzeti parkot hoztak létre, a Wolińskit és a Słowińskit.

A tóvidéket jégkorszak utáni tájkép jellemzi – változatos, dombos terepalakulat (a legmagasabb dombok több mint 300 m tszf. magasságúak), nagyon sok tó (a legnagyobbak alkotják a Mazuri Nagytavak Vidékét), folyók és csatornák, valamint tágas erdőségek.

II. A középső terület egy alföldsáv. Közülük a legnagyobbak a Sziléziai, Nagy-Lengyelországi és a Mazowsei. Ez a terület magában foglalja az országunk területének jelentős részét. A tájképben dominálnak a megművelt mezők és rétek, széles folyóvölgyek és katlanok. De vannak magaslatok is, moréna sáncok, tavak, mocsaras területek és zárt erdőkomplexumok, erdőségek. A legértékesebbeket közülük nemzeti parkká nyilvánították – Białowieski és Kampinosi erdőség.

III. Lengyelország déli része egy teljesen más táj. Ez a felföldek (Sziléziai, Krakkói-Częstochowai, Kielcei-Sandomierzi a Świętokrzyski-hegységgel és a Lublini a Roztoczával), valamint a magas hegységek (Szudéták és Kárpátok) területe, de a katlanoknak nevezett mély területeké is (Oświęcimi és Sandomierzi).

A felföldek mindegyikének más tájképe van. A Sziléziai-felföld az ember tevékenységének következtében leginkább megváltozott táj – városcsoportok, bányászat és nehézipar. A Krakkói-Częstochowai-felföld mészkősziklákból épül fel. A tájképben a fantasztikus alakú sziklafalak, völgyek és szakadékok, barlangok, sziklakapuk stb. uralkodnak. Kielcei-Sandomierzi-felföld a Lengyelország területének egyik legősibb hegységével, a Świętokrzyski-hegységgel (a legmagasabb csúcs kb. 600 m tszf.), amelyet görgetegeknek nevezett kőomladékok jellemeznek. A Sandomierzi-felföld tájképét a löszös fedőrétegben kialakult számos vízmosás tarkítja. A Lublini-felföld egy löszös szorosokkal és folyóvölgyekkel szabdalt, enyhén hullámos síkság, Ez egy mezőgazdasági művelésre alkalmas vidék.

A Szudéták ősi, közepes magasságú, bordázott jellegű hegység, hegyek közötti völgyekkel néhány részre felszabdalva. A közülük a legnagyobbak közé tartoznak a Jeleniogórai és a Kłodzki-völgy. A Szudéták legmagasabb vonulata az Óriás-hegység [Karkonosze]. Hosszú, lapos gerincük van, amelyek fölé a jellegzetes, 1602 m tengerszint feletti magasságú Śnieżka tornyosul. Az Óriás-hegység egyedülálló jellegzetességei a fantasztikus alakú sziklák, a jégkorszakból visszamaradt völgyek hegyi tavakkal, a vízesések.

A Kárpátok egy fiatal hegység, amely az alpesi gyűrődéssel emelkedett ki. A tájkép itt nagyon változatos. Túlsúlyban van a Beszkideknek nevezett, enyhe oldalakkal rendelkező hegyvonulat. Ez egy hullámos, különböző magasságú (a csúcsok magassága 900 és 1700 m tszf. között változik), nagyrészt erdőkkel benőtt, és folyóvölgyekkel felszabdalt hegység. Különbözik ettől a Pieniny-hegység – kis, mészkő hegység, a Dunajec folyó gyönyörű áttörésével. Azonban a Kárpátok legmagasabb része a Tátra. Ezek a legmagasabb hegyek Lengyelországban, az egyetlen alpesi típusú hegység, a Rysy csúccsal (2499 m tszf.) Magashegységi formájukkal tűnnek ki – meredek hegyoldalak, havas, hegyi legelők, jégkorszak utáni völgyek és katlanok, gyakran tavacskákkal kitöltve, szorosok, vízesések, barlangok. A Tátra egyedülálló jellegzetessége a flóra és fauna sokfélesége. A Kárpátok természeti jelenségeinek érdekességéről tanúskodik a számos nemzeti park.