Gdańsk – a tengerparti város varázsa

A Versailles-i Szerződés nyomán 1920. november 15-től Gdańsk Szabad Város lett, lengyel vámterületen. 1939-ben a Gdańskkal kapcsolatos vita adott ürügyet a hitleri Németországnak Lengyelország megtámadására, a város a szerződések rendelkezései ellenére a Harmadik Birodalom része lett. A háborúban lerombolt város 1945-ben tért vissza végleg Lengyelországhoz. Lengyelország követ kő után felemelve adta vissza Gdańsknak méltóságát és lelkét, amelyekről évszázadokon át híres volt. Ma, a több mint ezer éves Balti Metropolisz az egész világot ámulatba ejti.

Gdańskban szó szerint mindenhol történelembe botlunk. Ez nem vigyázzban álló, zászlókat lengető történelem, hanem olyan, amely átszövi életünket, gondolatainkat és érzéseinket. Történelem, amely alakít minket. Gdańsk, ahogy Jan Błoński írja: „magán hordozza a korok bélyegét, amelyeken át kellett hágnia”. Ezt a bélyeget látjuk a Hosszú Piacon (Długi Targ) sétálva, a gdański patríciusok házai közt. A turisták tömegéből hallani a királyi kíséret visszhangját, amely a Királyi Úton (Trakt Królewski) halad végig. A gdańskiak évszázadokon át szívesen áldozták vagyonukat a város szépítésére. Ennek köszönhetően a gdański belváros a legmagasabb szintű műemlék, a városháza pedig elkápráztat gazdagságával. A városháza magas, sisakos tornyából, melyen Zsigmond Ágost király szobra áll, látható, milyen szép is Gdańsk. A városháza Vörös terme, másképp a Nagy Tanácsterem, a németalföldi manierizmus legszebb műveinek kvintesszenciája. A vörös selyemmel borított falak háttere előtt gyönyörűen mutat a kandalló. A plafon díszítése királyi palotához méltó. Ilyen díszletek közt mutatja be kincseit Gdańsk Város Történeti Múzeuma.