Opole

Opole – mint az egyik legelső város – alkotta a Piast-dinasztia Lengyelországát. A város sokáig a sziléziai Piastok székhelye volt, ezért az opolei hercegek  számos díszes szarkofágját tekinthetjük meg a Katedrálisban, és a Ferences templomban. A Piastok  egészen 1532-ig uralkodtak itt. Ezután a város Habsburg kézre kerül, az 1742 júliusi, az első sziléziai háborúnak véget vető wrocławi béke után pedig Poroszország fennhatósága alá. 1945-ig Opole német befolyás alatt maradt.

Opole legértékesebb műemléke a vár, amely az évszázadokat csak részben vészelte át. A mai napig megmaradt a Piast Torony, az alsó vár egy része, és a Hohenzoller porta. „Na górce” – Opole legrégebbi része: az a hely ahol feltehetőleg Szt. Adalbert tanított. Itt áll  Lengyelország patrónusának temploma. Nagyon érdekesek a város gótikus épületei, főleg azok, melyek gyógyászati célokat szolgáltak.

Opoléban számos múzeumot találunk: Egyházmegyei Múzeum,  Opolei Falumúzeum,  Katonai Foglyok Központi Múzeuma, és a klasszikus regionális múzeum, vagyis az Opolei Szilézia Múzeuma.

Az Egyházmegyei Múzeum értékes tárgya az Opolei Szűzanya ezüst ruhája, amelyet Sobieski János csináltatott az 1687-es bécsi győzelem emlékére. A Katonai Foglyok Központi Múzeumának kiállítása főleg a volt katonai fogolytábor területén található, amelyet a németek hoztak létre a közeli Łambinowicében. A kiállítás a lengyelek szenvedését mutatja be Szovjetunióban.

A „legszórakoztatóbb” az Opolei Falumúzeum. Itt nemcsak megismerkedhetünk őseink életformájával, de vásárolhatunk az ősi módszerekkel készült tárgyakból is. A múzeumtól indul a „Az opolei szakrális faépítészet” kerékpáros turista-útvonal is, amely egyike a régió számos tematikus útvonalának.

Az opolei városháza a torony kivételével 1864-ből származik. A XX. század 30-as éveiben végbevitt felújítási munkálatok közben a városháza tornya összeomlott. 1936-ban építették újjá. A neoreneszánsz épület a firenzei Palazzo Vecchio mintájára épült. 1996-ban visszahozták a Swidnicka Pince, a városháza pincéjében lévő bár hagyományát. A városháza előtt álló pellengér használatának hagyományát szerencsére nem hozták vissza.

Az opolei főteret az égtájaknak megfelelően osztották fel, és a mai napig megmaradt a középkori városelrendezés. Sajnos, a legtöbb lakóházat újjá kellett építeni az 1945-ös orosz átvonulás után. Csak  a déli oldalon lévő 3 lakóház néz ki valamelyest úgy, mint ahogyan a háború előtt, és az utolsó, egyetlen  lakóház a sorban, amelyik fennmaradt a XIV. századból, és amelynek dísze a henger alakú bástya.

A hangulatos, egyenesen a Młynówka vizéből kinövő lakóházak alkotják az opolei Velencét. Az Odera holtágánál lévő házak éjszaka gyönyörűen ki vannak világítva, és hihetetlen látványt nyújtanak. Az opolei Velence varázsát az  adja, hogy a lakóházak alapját a régi védőfalak alkotják. Az opolei Velence házai közül szerencsésen túlélte a II. Világháborút a régi zsinagóga neoklasszicista épülete. Az egykori Szent Elek Kórház mellett is megmaradt egy teljesen változatlan kápolna. A téglafalaknak és a lekerekített sarkoknak köszönhetően a szentélyt nem érték se lángok, se golyók.  A kápolna belsejében a Czarnowąsy-i kolostor 1421-ből származó orgonái kaptak helyet. A templomban 1920-ban a pápai követ, Achilles Ratti püspök, a későbbi XI. Pius pápa tartott misét. A Młynówka(malmocska) folyónál lévő malmok és magtárak, valamint a városi fürdő már csak emlékek.

A helyen, ahol ma az opolei székesegyházi bazilika áll, Vitéz Boleszláv király 1005-ben egy templomot építtetett. A szentély alagsorában a sziléziai Piastok sírjai vannak.  A két 75 méter magas torony 1899 -1900-ból való. A székesegyház körvonalai a város felett csúcsosodnak és az Odera vizében tükröződnek. A templomban érdemes közelebbről megnézni a Piekaryból származó,  hársfára festett XV. századi ismeretlen művésztől alkotta Madonna képet.

A Bolko Szigeten 20 hektárnyi területet ezernyi különböző állat él. Az opolei állatkertben – merthogy erről van itt szó –  oroszlánfókák is élnek, melyekkel egész Lengyelország területén nem találkozhatunk más állatkertben. Az opolei vasútállomást 1899-ben építették. Az állomás díszes homlokzatával és a csarnok építészeti elemeivel egyike az ország legszebbjeinek.  Az állomás peronjait szokatlan módon, ívesen helyezték el. Lenyűgöző az állomás akusztikája is. A kimondott szavakat a peron végén is lehet hallani.

Opole több, az egész országban ismert kulturális rendezvény helyszíne. Előkelő helyet kap a minden évben megrendezésre kerülő Országos Lengyel Dalfesztivál. Hosszú hagyományai vannak a „Klasyka Polska” elnevezésű színházi találkozónak. A fesztivál érdekessége, hogy a klasszikus lengyel műveket történelmi hűséggel rendezik meg, és ezeket szembesítik a kísérleti rendezésekkel. Párhuzamosan európai klasszikusokat is játszanak. A jazz zenészek és jazzrajongók találkozására a „Jazz Ősz” nyújt lehetőséget november elején.

Áprilisban, Szt. Adalbert névnapjának környékén rendezik meg az Opolei Napokat. A legnagyobb látványosság ilyenkor az Adalberti Vásár. A város utcáin fellép az Opolei Lovag Társaság, az Opolei Adalbert Társaság, az EKo Studio Színház és mások. Áprilisban kerül megrendezésre az „Opolskie Lamy” filmfesztivál is. Ezen érdekes amatőr filmeket mutatnak be.